VIII. A KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE
A komplex foglalkozások lényege:
a, Komplex rendszereket, folyamatokat értelmeznek az óvodás gyermek szintjén.
b, A foglalkozásokat problémacentrikusság és egy-egy vezető szempont megléte jellemzi.
c, A foglalkozásokon tudatosan, és tervszerűen integráljuk, az adott problémához tartozó is-
mereteket.
1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások
1. 1. Anyanyelv
Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat.
Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének és az emberek közötti kommunikációnak. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros kapcsolatban áll. Ha tehát az anyanyelvi nevelés feladatait fontosnak tartjuk, és a gyermeket nyelvi fejlesztésben részesítjük, nemcsak tisztábban és jobban fog beszélni, hanem a gondolkodása is fejlődik. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai tanulásának megkezdését. Nem megfelelő kifejezőképességgel rendelkező, beszédében gátolt gyermek, gondolkodási képességét nem tudja megfelelően használni.
Ugyanakkor egy kevésbé intelligens jó kifejezőképesség birtokában jobb teljesítményt képes felmutatni. Ezért fordul elő gyakran, hogy a fejletlen beszédképességű gyermeket gyakran teljesítménye alatt értékelik. Minden gyermek beszédét meghatározza az otthoni környezet Az óvoda fejlesztési feladatainak, tehát a család, a környezet megismeréséből kell kiindulni, és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást kifejteni. A fejlesztésnek, a gyermek élményeihez kapcsolódva és a tapasztalatszerzéssel egybekötve lehet értelme. Az óvodapedagógusnak arra kell lehetőséget biztosítani, hogy nyugodt légkörben, életszerű helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja. Semmiféle türelmetlenség vagy a gyermek korlátozása nem megengedhető az anyanyelvi nevelés során. Az óvoda tevékenységgel gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen és gyakran beszélnek. A nap folyamán bármikor adódhat lehetőség a beszélgetésre, de célszerű a hétfői napokon erre külön is tekintettel lenni, hiszen ilyenkor otthonról és a környezetből hozott rengeteg élményt és tapasztalatot mondják el a gyermekek. A környezet, példamutató, tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontos, hogy az óvodapedagógus ügyeljen beszédének stílusára, hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde legyen érhető, egyszerű és világos. Figyeljen arra, hogy a gyermekek mindig választ kapjanak kérdéseikre. Ne vegye el a gyermekek kedvét állandó javítással és figyelmeztetéssel a folyamatos beszédtől. Dicsérje és biztassa a bátortalanabb gyermekeket, serkentve őket a beszédre. A gyermekek anyanyelvi fejlettségét folyamatosan kísérje figyelemmel. Figyeljen arra a gyermekre, amelyik beszédhibával, beszédgátlásossággal, beszédbeli elmaradással küzd. Szükség esetén kérje szakember segítségét.
Fontosnak tartjuk, az anyanyelv fejlesztését, hiszen az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének, és az egymás közötti kommunikációnak. Figyelembe vesszük, hogy minden gyermek más-más környezetből érkezik és különböző fejlettségi szinten.
A feladataink megtervezésénél a család, a környezet, a gyermek, egyéni képességeinek megismeréséből indulunk ki.
A sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztésében, -a logopédus segítségével,- a beszédészlelés, a beszéd nyelvi képzés, a verbális kifejezőképesség és a beszédkedv területén van kiemelt feladatunk.
Az óvodapedagógus feladatai az anyanyelvi nevelés fejlesztésében:
- Beszélgetésre alkalmas nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megvalósítása.
- Anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, a természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartása, ösztönzésére törekedjenek és a gyermek meglévő tapasztalataira építsen.
- Valamennyi tevékenységi forma vezetésben megvalósuljon az anyanyelvi nevelés, törekedjen a javítgatás elkerülésére.
- A beszédöröm biztosítása: arra nevelni a gyermekeket, hogy bátran nyilatkozzanak meg, mondják el élményeiket.
- Teremtsen lehetőséget, minden gyermeknek, a folyamatos beszéd gyakorlására.
A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:
- A hangokat helyese képzik, beszédészlelésük megfelelő.
- A metakommunikativ jelzéseket használják, s környezetükkel megfelelően kommunikálnak.
- Beszédfegyelmük kialakul.
- Élményeiket folyamatosan és összefüggően elmondják.
- Végighallgatják a felnőtteket és társaikat.
- Helyesen használják a névutókat, névmásokat, jövő idejű igeidőt és az igemódot.
1. 2. Matematika
Programunk az ismerettartalmak komplex kezelésére a komplex óvodai foglakozások keretén belül megvalósuló fejlesztésre kívánja a hangsúlyt helyezni. Felfogásunk azonban a matematikai nevelés önállóságát is hangsúlyozza. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a matematikai nevelés nem komplex formában a gyermek észlelésére, érzékelésére és megismerési vágyára épülve valósulna meg.Az óvodában a gyermek életkorisajátosságait figyelembe véve a matematikai tanulás több formája valósulhat meg:
- utánzásos, minta-modellkövető,
- spontán játékos tapasztalatszerzésre, az óvodapedagógus által irányított megfigyelésre épülő tapasztalatszerzés,
- gyakorlati problémafelvetés és feladatmegoldás,
- a gyermeki kérdésékre, válaszokra adott magyarázatok,
- az óvónő által kezdeményezett foglalkozások.
A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Az óvodai nevelés építhet ezekre a korai tapasztalatokra, még akkor is, ha azok pontossága, csak a gyermek számára fontos, érzelmileg hangsúlyos helyzetekben megbízható. Az óvodáskort jellemző gondolkodási sajátosságokkal (invariancia, állandóság hiánya) a matematikai nevelés folyamán is számolni kell. Fontosnak tartjuk, hogy a kisgyermekkorban a család által nyújtott matematikai ösztönzéseket időben kövesse a tudatosabb óvodai nevelés, a gyermek egyenletes fejlődését biztosító módszerekkel. Az óvodáskor jellemző fejlődésbeni egyenetlenség, a korai családi fejlesztés azt sugallják, hogy a matematikai nevelés terén két életkori szintet jelöljünk meg:
- Az első szint: bevezetés a matematikába, -általában a gyermek 5. életévéig tart.
Feladata: a matematikai kíváncsiság és érdeklődés kibontakoztatásának segítése, a
matematikai beállítódás, szemlélet megalapozása.
- A második szint: az intenzív fejlesztés szakasza, -az 5-6-7 életévben.
Feladata: az iskolai alkalmassághoz szükséges tapasztalatok megszereztetése, részké-
pességek, gondolkodási műveletek, szokások elsajátítása.
Eligazodás a gyakorlati életben, a tevékeny élet megkedveltetése
.
A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg, olyan szituációt hoz felszínre, ahol természetes környezetben folyhat a matematikai tapasztalatok szerzése. A perceptuális, a motoros, a verbális és a szociális tevékenységek aktív átélése együttesen nyújt lehetőséget a matematikai ismeretek és összefüggések megláttatására.
A komplex foglakozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett benyomásokat rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük és mélyítsük, a spontán tanultakat rögzítsük. Bármilyen gyakori is a játékban és egyéb tevékenységekben szerzett, belső érdeklődésből fakadó tanulás, a gyermek negyedik életéve után egyre gyakrabban igényli és képes is kisebb-nagyobb csoportban összefüggések feltárására. Az óvodapedagógus és a társak jelenléte mobilizálja a gyermek tanulási teljesítményét tudását, viselkedésének és magatartásának tartalékait. Azt, hogy a matematikai nevelés tartalmából, melyiknél elégedhetünk meg, a játékidőben szerzett benyomásokkal, vagy mely matematikai összefüggést dolgozzuk fel foglakozáson, az óvodapedagógus dönti el.
A matematikai nevelés tartalmának szoros kapcsolatban kell lennie az életre neveléssel. A gyermeket körülvevő környező valóság mennyiségi és térbeli viszonyi, formái természetesen napi szituációkban megfigyelhetők. Tevékenykedés közben a megismerő képességek (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, megértés, problémalátás, problémamegoldás) fejlesztése, szinte észrevétlenül megvalósítható. Játék és szabadidőben folyamatosan létrejöhetnek, olyan szituációk, melyek alkalmasak matematikai tartalmak közvetítésére akkor, ha az óvodapedagógus képes az adódó lehetőségek felismerésére és kihasználására.
Az óvodapedagógus feladatai a matematikai nevelés terén:
- Az óvodapedagógus feladata, olyan eszközök, és tevékenységek biztosítása, ami
felkelti a gyermekek érdeklődését, és természetes élethelyzetekben teszi lehetővé
számukra, matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését.
- A komplex matematikai foglalkozásoknak vagy kötetlen kezdeményezéseknek
minden esetben támaszkodnia kell a gyermekek ötleteire, igényeire, aktuális élmé-
nyeire. A matematikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építetten szük-
séges megvalósítani.
A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:
- Képesek jól ismert tulajdonságok szerinti válogatás folytatására, sorba rendezés kiegészítésére, saját szempontú válogatás végzésére.
- Az összehasonlítást szóban kifejezik.
- Értik és helyesen használják a mennyiségekkel, halmazokkal kapcsolatban az összehasonlítást kifejező szavakat.
- Össze tudnak mérni két halmazt párosítással az elemek különféle színe, nagysága, elrendezése esetén is.
- Elő tudnak állítani különféle elemekből elrendezéssel, bontással, ugyanannyit, többet, kevesebbet.
- Tárgyakat számlálnak 10-ig.
- Képesek különféle geometriai tulajdonságokat térben felismerni, és síkbeli alakzatokat szétválogatni.
- Értik és követni tudják az irányokat, illetve helyeket kifejező névutókat.
- Szándékos figyelmük 10-15 perc, a megkezdett feladatokat befejezik.
2. A társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások:
2. 1. Természet – társadalom - ember
Ez a komplex foglalkozás, mint elnevezéséből is kitűnik, szeretné egységében megmutatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben érzékelhető. Nem vagyunk hívei a szétszabdalt, szeletelt foglalkozásoknak, mert azok nem képesek az életben megmutatkozó sokszínűség mellett az összefüggések feltárására. Az óvodai foglalkozások rendszerének hagyományos felosztása az iskolától átvett szempontok alapján jött létre. Ez a felosztás, a tudományok rendszerét és nem a valóságot modellezi és így, már az óvodában megkezdődik, a világról a gyermek felé áradó észlelések, tapasztalatok, ismeretek szétaprózódása, ezért okoz nehézséget az összefüggések meglátása és megértése a gyermek számára.
A tevékenységközpontú program célja az, hogy a gyermeknek segítséget nyújtson ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A gyermeket körülvevő világ megismerésében a közvetlen megfigyelésre, és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet szeretetére kívánjuk nevelni a gyermekeket, természetközeli élettel, természet, a környezet szeretetének bizonyításával, példát mutatva a gyermek számára. Azt kell benne megerősíteni, hogy mennyire összefügg mindez egymással és milyen nagy az ember felelőssége a természeti és társadalmi környezet megóvása szempontjából. A tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zajlanak. Legfontosabb feladat megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a későbbi kialakuló természetszeretetnek. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismeretet, feladatot jelentenek a kisgyermekeknek. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kertjében vagy az élősarokban végzett tevékenységek tanulási, tapasztalási lehetőséget kínálnak a gyermeknek. A komplex foglalkozás tehát, csak átvitt értelemben nevezhető valódi foglalkozásoknak. Inkább komplex tapasztalatszerzési lehetőségről van szó. Az önálló és csoportos megfigyelések révén, értékes tapasztalatokhoz juthat, a természetben végbenő folyamatokról, és összefüggésékről. Már az óvodában fel lehet, és fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy társadalomban élünk, ami közvetlen környezetünkön keresztül hat ránk. A gyermeket demokratikus társadalmi rendben való élésre készítjük fel, amelyben különböző vélemények, értékítéletek lehetnek egymás mellett. Meglehet éreztetni a gyermekekkel, hogy mindenkinek lehetősége van saját lelkiismeretének megfelelően dönteni. A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása arra neveli a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat. Mindez pedig a társadalomban való, harmonikus, kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges. Természetesen idetartozik a mások (idősebbek, felnőttek, társak) tisztelete és szeretete is. Ilyen pedagógiai légkörben fejlődik a gyermek ítélőképessége,, és természetes viselkedési formájává válik, a más felfogásokkal szembeni tolerancia. Ugyanakkor lehetőséget kap az önálló véleménynyilvánításra, önbizalmának növelésére. A komplex foglalkozás keretén belül egészen odáig mehetünk el, hogy az óvodás gyermek számára megtapasztalható és ez által megérthető társadalmi folyamatok között még a gazdasági kérdések is felszínre kerülhetnek. Ennek egyik nagyon egyszerű és kézzelfogható példája a tényleges vásárlás a boltban, piacon. Nem szükséges tehát elvont, tág fogalmakban gondolkodnunk, hanem a gyermeket körülvevő valós természeti és társadalmi környezetből megismertetni mindazt, ami megérthető és hasznosítható a gyermek számára.
A környezetvédelem, vagy a problémák erőszakmentes megoldásának kérdése már az óvodás gyermek szintjén is felvethető és beépíthető a komplex foglalkozások rendszerébe. A természet-társadalom-ember egymástól függő, egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak rendszere, melynek lényege a kisgyermek szintjén már óvodáskorban is megérthető, megéreztethető.
Legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy megismertessük a gyermekkel a szűkebb és tágabb, őket körülvevő természeti és társadalmi környezettet. Kihasználjuk a közelben lévő természet adta lehetőségeket. Községünk alatt húzódik, és Bajáig fut, a holt-Duna ág, a Bakér, és kissé távolabb a Duna-folyam, melynek kanyargós, patakszerű mély területe, séták alkalmával nagymértékben hozzájárul kitűzött pedagógiai célunk megvalósításához.
A természet, az élővilág sokoldalú és állandó megfigyelésével, az óvó-védő tevékenységek eredményeként a gyermekek emocionálisan eljutnak arra a szintre, hogy a természetet, az élővilágot védeni, óvni kell. Tudatosítjuk a gyermekekben, hogy a tiszta víz és a tiszta levegő nélkülözhetetlen az élőlények számára.
A védett növényeken kívül fontos kihangsúlyoznunk a gyomnövények egészségkárosító hatását is, (pl: parlagfű) illetve egyes növények gyógyhatását (kamilla, cickafark)
Séták alkalmával gyakorolhatják, hogyan kell és lehet a szabadban viselkedni, hogyan óvjuk a növényeket, a tisztaságot (szemeteléssel, rongálással nem csúfítjuk a környezetet).
A gyermekek korát, fejlettségi szintjét, a fokozatosság elvét szem előtt tartva vonjuk be a gyermekeket a természetvédő munkába (udvar rendbe rakása, újonnan telepített fák védelme, gondozása, a madarak folyamatos etetése, gondozása, sziklakertünk ápolása, felújítása, virágmagok vetése, a virágok locsolása).
Lakóhelyünk mezőgazdasági település, így folyamatában tudjuk megfigyelni a növények, illetve az állatok fejlődését. A kerti munka nagy részét a gyermekek családjának kertjében végezzük, (pl: veteményezés, zöldségszedés, vermelés, szüreti munka stb).
Óvodánk kertjében lévő gyümölcsfák gondozása, és a termés betakarítása minden évben a gyerekekre vár.
Megemlékezünk:
- szeptember 23-án, a Világtakarítási napról,
- október 04-én, az Állatok világnapjáról
- március 22-én, a Víz világnapjáról,
- április 22-én, a Föld világnapjáról,
- május 10-én, a Madarak és fák napjáról,
- június 05-én, a Környezetvédelmi világnapról.
Lehetőséget biztosítunk arra, hogy a községünkben lévő, Múzeumot, s községünk festőjének egy –egy kiállítását is megtekinthessék.
A Vadász Társaság által időszakosan kiállított, vadászati eszközöket és trófeákat is szemügyre vesszük.
A szabadban nehezen megfigyelhető néhány jelenségről, a csoportokban elhelyezett élősarokban, a növények csoportszobai körülmények közötti vizsgálódásával jutnak, a gyermekek - pl: rügyfakadás, hagyma hajtatás, csírázás, ághajtatás.
A csoportokban, az akváriumban élő halak gondozása, is közel hozza érzelmileg a gyermekeket az állatvilághoz.
2. 1. 2. Születéstől-felnőttkorig
A természet-társadalom-ember fogalomkörhöz szorosan kapcsolódnak, és a nevelés egészében jelen vannak azok a mozzanatok, amikor a gyermekek újra-játszák életüket. Újra élik az óvodában mindazt, amit a mindennapokban, a családban, az óvodában vagy tágabb környezetükben tapasztalnak, látnak, hallanak. A környezettel való szoros kapcsolat az életfolyamatok újra-játszása nemcsak arra ad lehetőséget a gyermeknek, hogy a benne lévő feszültségek feloldódjanak, hanem elősegíti számára a társadalomba való későbbi bekapcsolódást, szocializálódást. A születéstől-felnőttkorig címmel, megfogalmazott komplex foglalkozások magukban foglalják a testápolástól, a közlekedésig, a családtól a helyes viselkedésig mindazt, ami a gyermekeknek támpontot nyújthat a környezetében meglévő szabályok megismeréséhez és gyakorlásához.
A szokások elsajátítása, a társadalomban beilleszkedéshez szükséges magatartásformák kialakítása valósulhat meg játékosan, a gyermek érdeklődésének és igényeinek figyelembe vételével. Ez a komplex foglalkozás hagyományos értelemben nem is nevezhető foglakozásnak, hiszen játékidőben, vagy a nap bármely időszakában megvalósíthatók az itt jelentkező feladatok.
Az óvodapedagógus feladatai a foglalkozások megszervezésben:
- Olyan feltételek megteremtése, amely lehetővé teszi minél több tapasztalat szerzését a
természetben.
- Tudatosan törekedjen az óvodapedagógus arra, hogy minél több élményt gyűjtsenek a
gyermekek, saját természeti és társadalmi környezetükből.
- Biztosítani minden eszközt és lehetőséget a gyermekeknek természetben való folyamatos
tevékenykedtetéshez.
- A foglalkozásokat lehetőség szerint a szabad természetben szervezzük meg.
- Biztosítsuk a feltételeit annak, hogy az óvodában élősarok, konyha és/vagy virágoskert
működjék, ha lehetőségünk adott, próbálkozzunk kisállatok tartásával.
A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:
- Az életkor sajátosságainak megfelelően tájékozódnak és eligazodnak a szűkebb és tágabb természeti környezetükben.
- Ismerik a környezetükben lévő intézményeket, szolgáltató üzleteket, emlékműveket, múzeumot.
- Különbséget tudnak tenni az évszakok között, ismerik az egyes évszakok jellegzetességeit.
- Ismerik lakóhelyüket, lakcímüket, születési helyüket, szüleik nevét, foglalkozását.
- Ismerik a háziállatokat, vadállatokat, madarakat, bogarakat.
- Ismerik környezetük növényeit, s azok gondozását.
- Ismerik a közlekedési eszközöket, gyakorlottak az elemi közlekedési szabályok betartásában.
- Megkülönböztetik a jobb- bal irányokat, értik a helyeket kifejező névutókat.
- Szívesen vállalkoznak egyéni megbízatások elvégzésére.
- Ismerik a természet ünnepeit.
2. 2. Művészeti tevékenységek
A művészet ismerete, szeretet, esetleg valamely művészeti ág művelése az egyetemi emberi kultúra megismerése már óvodáskorban elkezdődhet. Az esztétikum már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre. Az óvodapedagógus mindennapi feladatai közé tartozik, megismertetni a kicsiket a világ szépségeivel. Megcsodálni egy madár énekét megvizsgálni egy őszi falevél színeit, a virágzó fákat vagy egy szép színes mesekönyvet kezünkbe venni ugyanazt az esztétikai élményt jelenti. Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából az, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat árasztó, környezet vegye körül a gyermeket. A szépen berendezett csoportszoba, az óvoda esztétikussága, és harmóniája, komoly hatást gyakorol a gyermekre. Nem lehet elégszer elmondani azt sem, hogy egy kellemes benyomást keltő, jó ízlésű óvodapedagógus mennyit tud tenni, szinte észrevétlenül, saját példájával a művészeti nevelés érdekében. A művészet nem más, mint a világ megismerése sajátos nézőpontból, egyéni szűrön keresztül. Mindez azt jelenti, hogy a művészeti nevelés mindenek előtt az egyéniség színeinek kibontakozatását jelenti. Ezt sohasem célszerű sémákat, felnőtt által kigondolt elképzeléseket megvalósíttatni a gyerekekkel. Mindig arra törekedjünk, hogy ő maga találja ki és valósítsa meg elképzeléseit, csupán akkor nyújtson ehhez segítséget, ha azt a gyermek maga kéri és igényli.
A kreativitás az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása a művészeti tevékenységek legfontosabb feladata. Akinek van fantáziája, vannak ötletei, aki problémák megoldásán dolgozik, aki gondolatait és érzéseit ki tudja fejezni, aki önmagát új, másfajta módon éli meg, az kreatív ember. Az újat alkotás, a változások elindítása, az önálló egyéniség kifejezése szintén a kreatív emberek sajátossága. Az óvodáskorba hihetetlen nagy lehetőségei vannak a kreatív képességek kibontakoztatásának. Az óvodában a gyermekek kreativitásának megnyilvánulását elsősorban az oldott légkör, a nagy mozgás és szabadságtér, valamint a megfelelő eszközök biztosítása segíti elő. Minél több alkalmat kellene adni arra, hogy a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, az ének-zenében, a bábozásban, a rajzolásban, stb…, kifejezésre juttassák. A tapasztalatszerzés is alapvető fontosságú feladat. Minél több eszközzel ismerkednek meg a gyerekek, minél biztosabban kezelik azokat, annál több lehetőségük adódik önmaguk kifejezésére. Az óvodapedagógus felelőssége igen nagy, hiszen a gyermek fogékony mindenre, mindent befogad, minden érdekli, mindent utánoz, mindent válogatás nélkül kedvvel. Az óvodapedagógus véleményét – különösen akkor, ha szeretetteljes kapcsolatban van vele – szinte fenntartás nélkül elfogadja. Amit az óvó néni szépnek lát, az neki is tetszeni fog. Ezért fontos, hogy jó ízlésű, művészetet kedvelő ember foglalkozzon a kisgyermekkel.
A művészeti tevékenységek fogalom rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. Ebbe a fogalomkörbe a mese-vers, az ének zene, a bábozás, a tánc, a játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, a barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétikája. A művészeti tevékenységek, tehát nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben, vagy a szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán bármikor. A komplexitás itt nem jelent mást, mint az életben egyébként előforduló jelenségek megörökítését valamilyen formában. Az ősszel lehulló falevelet színezhetjük, festhetjük, lerajzolhatjuk, énekelhetünk és mesét, verset mondhatunk róla, bábokat készíthetünk belőle. Ez így együtt jelentkezik a valóságban is, és ennek kell visszatükröződnie a foglalkozásokon is. Ismételten le kell szögezni, azonban, hogy foglalkozásoknak tekintjük a szabad természetben lezajló bármilyen megfigyelést, sétát, tehát foglalkozás alatt nem kell feltétlenül a klasszikus értelemben vett foglalkozásokra gondolni.
Mese-vers, dramatizálás, bábozás:
Nem szükséges foglalkozási kereten belül maradni, hiszen mesélni minden nap szükséges az óvodában. Nem teszünk különbséget a kezdeményezés vagy az elalvás közötti mese között. Mindkettő fontos a maga helyén és idején. A lényeg csupán az, hogy minden nap meséljünk, vagy verseljünk bármilyen formában, reggel, vagy délben, elalvás előtt vagy délután. A mese-vers kezdeményezések anyaga változatos legyen, gerincét a magyar népmesekincs megismertetése adja. Teremtsünk lehetőséget a gyermekek önálló szöveg és mesemondáshoz. Segítsük elő, hogy megfelelő eszközökkel el is játszhassák a gyermekek a nekik tetsző meséket. A gyakori ismétlést, a mese többszöri feldolgozását kedvelik az óvodások, erre legyünk tekintettel. Kedvelt tevékenysége az óvodásoknak a bábozás és a dramatizálás. Mindkettő szorosan kapcsolódik a meséléshez, mondókázáshoz, verseléshez. Az irodalmi élmények feldolgozását segítsük elő különböző eszközök, anyagok, barkácsolási lehetőségek biztosításával.
Vizuális tevékenységek( gyurmázás, agyagozás, rajzolás, festés, batikolás, vágás, ragasztás, varrás, barkácsolás): Ezek a kedvencek a gyermekek kedvencei közé tartoznak. A feladat elsősorban az, hogy biztosítsuk a zavartalan és sokrétű tevékenykedés külső feltételeit. A gyermekek számára megszokott és elérhető helyen mindig álljon rendelkezésre mindenféle anyag és eszköz, amivel a gyermek fantáziájának megfelelően dolgozhat , alkothat. Nagyon célszerű a vizuális tevékenységek és a munkatevékenységek összehangolása, hiszen a szabad, önálló tevékenykedés gyakran jár együtt viszonylagos rendetlenséggel.
Szokás kérdése mennyire képesek a gyermekek környezetüket ilyen széles skálájú tevékenységrendszer mellett is rendben tartani. A tevékenységek megszervezéséhez kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai és eseményei. Ugyancsak kitűnően hasznosíthatók a vizuális tevékenységek számára az ünnepek, melyek érzelmileg is közel állnak a gyermekekhez és megmozgatják a fantáziájukat. Ahhoz, hogy kibontakozhasson a gyermekek alkotó kedve, teljes önállóság szükséges. Az ötlettől a megvalósításig főként bátorítást, útmutatást és dicséretet várnak a gyerekek. Nem szükséges, sőt káros, ha uniformizáló nevelési módszerekkel elvesszük a gyermek bátorságát az egyéni kifejezésmódoktól. Az óvodában legyen lehetőségük a gyermekeknek arra, hogy bármikor kipróbálhassák képességeiket. Amennyiben megoldható, minden csoportszobában célszerű egy kis sarkot, vagy szekrényt biztosítani, ahol a barkácsoláshoz szükséges eszközöket, felszereléseket, anyagokat tárolhatjuk Nagy hasznát veszik, ennek a gyermekek, hiszen például a nagyobbak szerepjátékához bármikor kiegészítő eszközök készülhetnek és a kisebbek is örömmel ismerkednek meg a különböző szerszámokkal.
Ének-zene, énekes játék:
Az óvodai, ének-zenei nevelésnek, jelentős hagyományai vannak. A magyar népdalok, mondókák gyermekdalok világa ma is élő és felhasználható hagyomány. Szinte valamennyi ünnepünkhöz kapcsolódik olyan dalanyag, melyet megismertethetünk a gyerekekkel.A néphagyományőrzés mellett a Kodály alkotta módszer is folyamatosan megújulva, megtartotta kapcsolatát az életre neveléssel. Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás ugyanúgy az óvodai mindennapok része, mint a napi mesélés vagy séták és kirándulások.
Tehát ez a feladat sem korlátozható csupán a foglalkozások időtartamára. Napközben bármikor adódhat lehetőség éneklésre, mondókázásra vagy körjátékok játszására. A komplex foglalkozások inkább összefoglalják, elmélyítik a gyermekek ismereteit, és alkalmat adnak a képességek fejlesztésére.
Az élményt nyújtó közös éneklés, a körjáték vagy a mondókázás a művészeti és az esztétikai nevelés szempontjából is kitüntetett helyet kap. A Kodály Zoltán útmutatásai alapján Forrai Katalin által kidolgozott óvodai ének-zenei nevelés alapjaira épülő fejlesztés a tevékenységközpontú óvodai nevelésen belül hatékonyan megvalósítható Ezzel biztosítható a gyerekek ének-zenei kultúrájának megalapozása, a néphagyományőrzés és az ének-zenei nevelés színvonalának megőrzése.
Óvodai nevelésünkben, a néphagyományok - mondóka, dal, mese, gyermekjátékok -anyagából bizonyos válogatás eddig is érvényesült. Az óvónőtől függ, hogy az általa tervezett és vezetett nevelési folyamatban mit, mennyit, és hogyan épít be. Egy óvónőnk továbbképzésben szerzett ismeretei alapján, a néphagyományőrzés, a néptánc elemeit, megismerteti a csoportjába járó gyermekekkel.
Az óvodapedagógus feladatai a művészeti tevékenységek megszervezésében:
- Úgy alakítsa ki a gyerekek bevonásával a csoportszobát, hogy ott a különböző tevékenységet kereső gyermekek nyugodtan, kényelmesen dolgozhassanak.
- Biztosítson minél több eszközt, időt és helyet a művészeti tevékenységek gyakorlásához, ezzel is ötletet adva a gyermeki fantáziának.
- Nyújtson lehetőséget a vizuális és kommunikációs tevékenységek összekapcsolására.
- Segítse elő a gyermekek önálló elképzeléseinek megvalósítását.
- Adjon lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy minél több élményt átélve megvalósíthassák elképzeléseiket.
- Az óvodapedagógus a mindennapi mesélés, verselés, mondókázás biztosításakor ügyeljen a gyermekkel való szoros érzelmi kapcsolat, meghitt légkör megteremtésére.
- Igényesen válogatott klasszikus, kortárs művészeti alkatásokkal is ismertesse meg a gyermekeket.
- A zenehallgatás anyag megválasztása során az óvodapedagógus vegye figyelembe a nemzeti és etnikai kisebbségi hovatarozását is a gyermeknek
- Törekedjen arra, hogy a gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épüljön
( népművészeti elemek alkalmazásával, esztéikus környezet megteremtésével.)
-Tegye lehetővé, hogy a gyermek saját mese és versalkotása, annak mozgással, és vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja lehessen.
- Lehetővé teszi, hogy a mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek
mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme legyen
. -Biztosítja, hogy a gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épüljön, maga a
tevékenység - s ennek öröme - legyen a fontos, valamint, hogy a gyermekben
kialakuljon az igény az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és
az esztétikai élmények befogadására.
- Megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a
rajzolás, mintázás és kézi munka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival.
A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:
Ének-zene
- Ismernek 15-20 dalos játékot, 3-5 műdalt, 8-10 mondókát.
- Élvezettel játszzák a dalosjátékokat.
- Egyedül is képesek énekelni és mondókázni.
- Élvezettel figyelnek a zenehallgatásra.
- Megkülönböztetik a zenei fogalompárokat.
- Ritmust, mozgást, dallamot tudnak rögtönözni.
- Érzik az egyenletes lüktetést és a dalok ritmusát.
Mese-vers
- Szívesen ismételgetik a verseket, mondókákat.
- Várják, igénylik a mesehallgatást.
- Szívesen mesélnek, báboznak, és megjelenítik a mesét, dramatikus játékkal.
- A megkezdett mesét, történetet folytatják, esetleg saját fantáziájukkal kiegészítik.
- 4-6 mondókát, 6-8 verset el tudnak mondani és 5 mesét, ill. annak cselekményét, elmesélni.
Vizuális tevékenység
- Képalkotásban egyéni módon jeleníti meg élményeit, elképzeléseit.
- Alkotásukra jellemző a részletező formagazdagság és a színek egyéni alkalmazása.
- Téralkotásban, építésben bátrak, ötletesek, együttműködők.
- Örülnek alkotásaiknak, valamint a közösen készített kompozícióknak.
- Rácsodálkoznak a szép látványára, gyönyörködnek benne.
- Beszélgetnek az alkotásról.
3. Az egyén társadalmi feladatait tudatosító, képességeit fejlesztő ismeretek,
tevékenységek
3. 1. Mindennapi testnevelés
A tevékenységközpontú óvodai nevelés lényeges eleme a testi fejlesztés. A 3-7 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosítása nem képzelhető el a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést biztosító mindennapi testnevelés nélkül. Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A mozgásfejlesztéshez tehát hozzátartozik, hogy maximálisan biztosítsuk a spontán mozgáslehetőséget, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Ajánlatos tehát minden adódó lehetőséget kihasználni a nap folyamán a mozgásra. Rendkívül fontos a szabad levegőn való tartózkodás minél hosszabb idejű biztosítása. A gyermekek napirendjét úgy célszerű összeállítani, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést, és lehetőleg fölváltva biztosítsuk a mozgást, és az üléssel együtt járó tevékenységeket. A mozgás és pihenés egyensúlyának biztosításával sikerülhet a gyermekek egyoldalú igénybevételét elkerülnünk.
Az egészséges életmód szokásainak megalapozását óvodáskorban kell elkezdenünk. A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai testi nevelés fontos feladata, amit csak a helyesen megválasztott mozgásanyag változatos gyakoroltatásával érhetjük el. A megfelelő intenzitású, derűs légkörű testmozgás biztosítja a motoros képességek fejlődését, melynek egyre magasabb szintje előfeltétele a bonyolultabb mozgások eredményes végrehajtásának, ezáltal a mozgás-műveltség fejlődésének.
A természet erőivel – napfény, levegő, víz – történő edzés kedvező hatását sem szabad figyelmen kívül hagyni, ezért a mindennapi testnevelést lehetőleg a szabadban célszerű tartani. Az intenzív, változatos gyakorláshoz megfelelő helyre és eszközre van szükségünk. A jó eredmény eléréséhez az optimális tárgyi feltétel biztosításán túl azonban az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése is elengedhetetlen. A nyugodt, derűs légkörű, játékban gazdag, kellő intenzitású napi 20-30 perces testmozgás nem csak a kondicionális és koordinációs képességek fejlődését biztosítja, hanem hozzájárul a gyermeki személyiség differenciált fejlesztéséhez is. A mindennapi testnevelés hatásának maximális kifejtéséhez szükségesek olyan objektív és szubjektív feltételek melyek lehetőség szerint valamennyi óvodában megvalósíthatók és amelyek megsokszorozzák az egyébként elérhető eredményeket.
A mindennapi testnevelés objektív feltételei:
Elsősorban a megfelelő hely biztosításáról kell szólni. Mivel a foglalkozásokat döntő mértékben, a szabadban valósítjuk meg, ezért célszerű füves területen különböző pályákat kialakítani. Ehhez csupán mozgatható kis kapuk szükségesek. Nagyon jó lehetőséget nyújt a különböző mozgások gyakorlására a mesterségesen kialakított domb, ami télen szánkózásra, csúszkálásra, síelésre használható, nyáron viszont gyakorolható a gurulás, kúszás, felfelé történő futás, szökdelés stb. A füves, sík és dombos terület mellett feltétlenül szükséges az aszfaltos, kavicsos terület. A fák között érintő magasságban kifeszített kötélen függhetnek a gyerekek Az udvar különböző részein – különösebb megmunkálás nélkül – lefektetet és lazán rögzített farönkök kiválóan alkalmasak az egyensúlyérzék fejlesztésére. A megfelelő távolságban rögzített mászókák az óvodaudvarok fontos kellékei. Az állványokon, felfüggesztett mászókötél és gyűrű, a vállöv erősítését szolgálja. A megfelelő méretű pancsoló vagy úszómedence a vízzel történő edzésen túl az úszásoktatást is elősegítheti. Az úszás és korcsolyázás, ahol lehetőség van rá, szervezetten is megvalósítható. Hosszabb sétát, sőt túrát tehetünk a gyerekkel a szabadban, ha lehetőségünk adódik, használhatjuk a közeli iskola vagy sportlétesítmény tornatermét vagy füves pályáit. Némi ötletességgel és szakemberek bevonásával tovább fokozható tehát a mindennapi testnevelés hatása. Minden, ami az óvoda udvarán található (fák, bokrok, homokozó, játékeszközök, stb..) felhasználhatók a mindennapi testnevelés megvalósításához. Ugyanez mondható el az épületen belül szervezett mindennapi testnevelésre is. Mindenkor nagy gondot kell fordítani az alkalmazásra kerülő kézi és tornaszerek, berendezési tárgyak épségére, tisztaságára, valamint arra, hogy könnyen elérhetők legyenek, megfelelő számban álljanak rendelkezésre. Az eszközök előkésztése az óvodapedagógus, a gyermekcsoport és a dajka aktív együttműködésére ad lehetőséget.
A mindennapos testnevelés szubjektív feltételei:
Az óvodapedagógus személyisége, testi neveléshez való viszonya nagymértékben meghatározza a gyermekcsoportban folyó mindennapi testnevelés eredményességét. A testgyakorlatok mintaszerű végzésével, a játékba való aktív bekapcsolódással kedvezően motiválhatja a gyermekeket, építve utánzási hajlamukra, segítve a rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszonyuk kialakulását. Az örömmel, derűs légkörben, együttesen végzett gyakorlás hozzájárul az egészséges életmód szokásainak megalapozásához is, ezért nagyon lényeges, hogy az óvodapedagógus minden megnyilvánulásán tükröződjön az, hogy szívesen mozog együtt a gyermekekkel és örül a gyermekek elért sikereinek. A mindennapi testnevelés tartalmát döntő mértékben a természetes mozgások, gyakorlatok képezik (járások, futások, ugrások, függések, egyensúlygyakorlatok).
Ezeket kiegészíti néhány talajtorna elem, valamint a kézi szerekkel végezhető gyakorlatok. Természetesen ide tartoznak a testnevelési játékok is. A lényeg, hogy minden mozgásforma, amit a gyermekek képesek elvégezni, mindennapi testnevelés keretébe beépíthető. Az óvodapedagógus dönti el, hogy a mindennapi testnevelés 20-30 perce alatt testnevelés foglalkozást tart vagy egy-egy mozgáscsoport gyakorlásával, esetleg testnevelési játékokkal tölti ki az időt.
A mozgásfejlesztés feladatai:
- Legyen lehetőségük a gyermekeknek saját testük mozgását átélni.
- Sokoldalú mozgástapasztalatokkal szerezzenek a gyermekek az alapvető mozgásformák gyakorlása által.
- Folyamatosan fejlődjön a gyermekek mozgása és egyensúlyérzéke.
- A kéz finommozgásainak fejlesztésére nyújtsunk változatos lehetőségeket.
- Segítsük elő a gyermekek harmonikus, összerendezett mozgásának kialakulását.
Az óvodapedagógus feladatai a mindennapi testnevelés megszervezésében:
- Legfontosabb feladat, hogy mindennap adjon lehetőséget a gyermekeknek minél hosszabb időn keresztül a szabad levegőn való tartózkodásra.
- Biztosítsa a minden gyermek számára a szabad mozgásgyakorlásnak a feltételeit (egyéni szükségleteit és képességeit figyelembevéve).
- Adjon ötleteket, irányítsa a gyermekek figyelmét a szabadban és az épületen belül is a legoptimálisabb terhelést biztosító napi mozgáshoz.
- Változatos eszközök és a gyermekek önálló, szabad mozgásának biztosításával tegye lehetővé, hogy a mindennapi testnevelés örömöt jelentsen a gyermekek számára.
- segítse a gyermeket abban, hogy mozgás közben is tudjon társaira figyelni
- törekedjen arra, hogy a mozgás az egészséges életmódot erősítő tevékenység legyen
AJÁNLOM AZ OLDALT
