|
Pedagógiai program 5
2010.07.26. 10:49
2, A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében:
A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek.
1. A gyermek tevékenykedő lény. Személyisége komplex tevékenységek által A gyermeki tevékenység fogalma összefoglalható az alábbiakban:
a, Valamilyen belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmények teljesítésének
eszköze
b, Képesség-felhasználás, képességfejlesztés eszköze
2. A nevelőhatás belső – a tevékenység tartalmából eredő, feltételei:
a, az egyén számára érdekes, a csoport számára fontos, hasznos tevékenység legyen
(aminek hasznosságát egyre szélesebb közösség ítélheti meg)
b, a célkitűző és célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön
c, a tevékenység és az eredmény kölcsönös feltételezettsége biztosítva legyen (csak a
végigvitt, befejezett tevékenységnek van élményereje)
d, a tevékenységrendszer teljessége zavartalan legyen kettős szempontból:
- elégítse ki a gyermek akciószükségletét
- oldja meg az adott gyermekközösség valamennyi feladatát (az önkiszolgálástól a
csoportélet kialakításától a környezet formálásáig)
3. A nevelő hatás pedagógiai feltételei:
a, A tevékenység pedagógiai előkészítése (ráhangolás, tudatosítás stb) közös feladata
óvodapedagógusoknak, dajkának és az egész óvodai környezetnek.
b, A tevékenység pedagógiai megszervezése az óvoda dolgozói részéről nagy tapinta-
tot igényel (semmit se végezzünk el a gyermekek helyett, de mindenben segítsük
amikor arra szükségük van a gyerekeknek)
c. A tevékenység pedagógiai értékelése ugyancsak alapvető feladata az óvodapedagó-
gusnak. A siker, a sikertelenség okai, a jól vagy rosszul megválasztott tevékenységi
mód, az együttműködés megléte vagy hiánya stb. lehet az értékelés kiinduló alapja.
4. A személyiség felfogható az egyénre jellemző tevékenységhierarchiaként:
A gyermek számára meg kell adni a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységre. A gyermeki tevékenység szervezésekor szükséges figyelembe venni a 3-7 éves korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket, tevékenységi vágy jellemzi.Bármilyen mozgás, cselekvés, változás felkelti a gyermek figyelmét, és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek.A gyermek tevékenysége gyakran változik; minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit. Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal. Az óvodapedagógusnak tudnia kell, hogy az életkor és az egyéni adottságok nagymértékben meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát ezt figyelembe véve segítheti elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a csoportban.A 3-7 éves korú gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző tevékenységek. A gyermek számára a játék lehet munka is és fordítva. A közösségért végzett faladat lehet játék, esetleg a szabadidő kellemes eltöltése.
Az óvodapedagógus feladatai a tevékenységek megszervezésében:
- Biztosítsa minél változatosabb többfajta tevékenység egy időben történő gyakorlásá-
hoz a megfelelő feltételeket (idő, hely, eszköz, ötletek)
- A tevékenységek megszervezésében támaszkodjon a gyermekek tapasztalataira a gyer-
mekek aktuális élményvilágára
- Élmények nyújtásával segítse elő a minél sokrétűbb és minél komplexebb tevékeny-
ségformák kialakulását az óvodai csoportban
3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében
A tevékenységközpontú óvodai nevelés, olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhető pozitív tevékenységek gyakorlásához szükségesek. Végső soron minden alkotó, termelő képesség társadalmilag szükségesnek tekinthető. Az egyéni képesség részben öncél, az önmegvalósítás eszköze, a társadalmi haladás feltétele, forrása.
Ezt a kettős meghatározottságot a pedagógiának nem áll módjában megkerülni, a belső arányokon, a tendenciákon azonban lehet módosítani, az önmegvalósítás és a társadalom érdekeit szolgáló tevékenység teljes vagy részleges egybeesését elő lehet segíteni.
A tevékenységszervezés és a képességfejlesztés kölcsönös kapcsolatban áll egymással:
A nevelés a társadalmilag szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése. Ebbe a minőségben egyszerre több részfunkciót teljesít;
A nevelés - orientáló tevékenység is,
- tevékenységszervezés is,
- képességfejlesztés is.
Az első két funkcióval korábban már foglalkoztunk. Most a harmadik részfunkció sajátosságait és teljesítésének feltételeit vizsgáljuk közelebbről.
A lehetséges emberi képességek és tulajdonságok száma szinte végtelen; ezeket képtelenség lenne áttekinteni, és külön-külön formálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének a nevelés szempontjából kitüntetett képességosztályok.
A társadalmi és egyéni szempontokból lényeges képességek két nagy csoportba sorolhatók:
1. Az első csoportba tartoznak a kooperációs képességek,
2. A másik csoportba tartoznak a kommunikációs képességek.
Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékony-
ságát, stb. mindenek előtt az alapul szolgáló tevékenység társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága, stb.) határozza meg.
Más szóval: korántsem mindegy, hogy miben kooperálunk, hogy miről kommunikálunk.
A tevékenység több szempontból is bázisa a képességfejlesztésnek:
- a tevékenység a kifejlesztett képesség forrása (mivel a képességek tevékenység közben fejlődnek)
- a tevékenység nem csak forrása, hanem célja is a képességek fejlesztésének (a képesség, meghatározott tevékenységekre való alkalmasság)
- a tevékenység a kifejlesztett képességek felhasználásának, kifejtésének színhelye (a képességek csak meghatározott tevékenységekben nyilvánulnak meg.
A képesség és a tevékenység annyira mély genetikus kapcsolatban áll egymással, hogy csak a reáltevékenységekre alapozott nevelésnek lehet igazi esélye a sikeres képességfejlesztésre, hiszen minden képesség valamilyen tevékenységre való alkalmasság, és a képességek csak te-
vékenységekben fejlődhetnek ki és nyilvánulhatnak meg. Ez az általános képességekre is érvényes. Nincs olyan általános képesség, amelynek ne valamilyen konkrét tevékenység lett volna az eredeti forrása. A kommunikációra és kooperációra való képességet a gyermek a kommunikáció és a kooperáció egymással összefüggő folyamatában, a kommunikáció és a kooperáció gyakorlása közben és által szerezheti meg. Ezek, mint említettük, kitüntetett képességosztályok, bár nem tartalmazzák az emberi képességek összességét, magukban foglalják azokat a lényegi képességeket, amelyek a tudatos emberi élet folytatásához elsőrendűen szükségesek. Az emberi képességek összessége több emberformáló folyamat, pl: a szocializáció, a művelődés eredményeként jelenik meg. Az előbbiek azonban itt is aktív szerepet töltenek be: szervezik, rendezik, hatékonyabbá teszik, stb. az egyén képességstruktúráját.
Az óvodapedagógus feladatai a képességek fejlesztésében:
- Folyamatosan biztosítja a gyermekek számára, a képességeik kibontakoztatásához szükséges
tevékenységek gyakorlásának lehetőségeit
- A folyamatos megfigyelés útján alkosson tiszta képet a gyermek meglévő képességeiről.
Ennek ismeretében törekedjen a képességek fejlesztésére.
- A kiemelkedő képességű és a részképességek fejlődésében elmaradott gyermekre, egyénre
szabott fejlesztési terv alapján gyakoroljon hatást.
- Minden gyermek képességét önmagához – a saját lehetőségeihez – viszonyítva igyekezzen
fejleszteni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
