1. 1. A tevékenységeken alapuló nevelés feltételeinek megteremtése.
- A csoportok szokásrendszerének kialakítása.
Az óvoda mindennapjainak zökkenőmentességét, harmonikusságát, és nyugalmát megfelelő szokásrendszer kialakításával érjük el. A szokásalakítás hosszú, fáradságos munka, ami olykor talán unalmasnak is tűnik, hiszen a jó szokásrendszer a mindennap gyakorolt cselekvések sorozatának állandó ismétlése. Azt azonban nyugodtan állítjuk, hogy a fáradság később nagyon is megtérül a három évig tartó óvodai nevelés során. A szokáskialakításban is elsődleges maga a cselekvés, a tevékenység, ami az egész személyiséget fejleszti.
„A cselekvést motiválja a példa, a cselekvés végrehajtását segíti, könnyíti a szokás, és a cselekvést szabályozza a nevelői követelés.”
A szokásrendszer kialakítása az utánzáson és az ezzel összefüggő azonosuláson nyugszik. A szoktatásnak ezért is van jelentősége a személyiségfejlesztés szempontjából, mert egy általános tudatmentesítő szerepe van. A jól kialakított szokások, melyek rendszert alkotnak, nem kívánnak akaratkifejtést a gyermektől, és nem kell koncentrálni sem, hiszen automatikusan cselekszik a gyermek, amikor köszön a csoportszobába lépéskor, megtörli a cipőjét a lábtörlőbe, kopog, ha belép az ajtón, igényévé válik az étkezés előtti kézmosás stb. A szokásrendszer segítségével a mindennapi cselekvések egy része gazdaságosabbá válik, kiküszöbölődnek a felesleges mozdulatok, mindenki számára egyértelmű keretet kap a napi óvodai élet.
A szokásalakítás módja tehát: utánzás-ismétlés-tudatossá váló cselekvés.
Az óvodában az alábbi területeken alkalmazhatók leginkább a szokásrendszerek:
- napirend szokásai
- társas, közösségi együttélés szokásai
- egészséges életmód szokásai
- a tevékenységek megvalósítását elősegítő szokások esetében.
A kialakított szokásrendszer minősége, alapvetően befolyásolja a csoport nyugalmát, derűs légkörét. Erre építhető fel, a harmonikus, kiegyensúlyozott tevékenységgel teli napi óvodai élet. A szoktatás szabályait Kelemen László nyomán az alábbiakban foglaljuk össze:
1. A szoktatáshoz határozottság szükséges az óvodapedagógus részéről.
2. A szoktatás tökéletes beidegződést, gyakorlást jelent.
3. A szoktatás ideje alatt nem tehetünk kivételt, nem lehet kihagyás a szokás, automatikussá válása érdekében.
4. A szoktatás nehéz és fárasztó munka az óvodapedagógus számára, hiszen mi magunk unhatjuk meg az állandó figyelmeztetést és követelést. A kitartó munkának azonban hosszú ideig élvezhetjük a gyümölcseit.
5. A rendszeres odafigyelés a szokás kialakításának folyamatában ne csupán figyelmeztetést és főleg ne prédikálást, szidást jelentse
6. A pozitív példa, a pozitív motiválás és a tényleges cselekvés vezet a leggyorsabb eredményre. Az öntevékenység, az örömmel végrehajtott cselekvés itt is gyorsabbá teszi a végeredményt.
7. A szokások kialakítását mindjárt az első óvodai napon kezdjük el.
8. A megvalósítás sikere a rendszeres napi gyakorláson múlik.
9. A szoktatás során célokat tűzünk ki, feladatok elé állítjuk a gyermekeket. A végrehajtást, ellenőrzést, értékelni szükséges. A követelésnél mindig vegyük figyelembe a gyermek adott lehetőségeit, konkrét helyzetét, és életkori sajátosságait. Ne legyen túlzott elvárásunk, de alultervezett sem.
10. A szoktatás gyors sikere a csoportban dolgozó óvodapedagóguso
|